Dr. Gajdos Márton a BEMSZ elnöke egy történelmi olvasmányt ajánl, amelyben a Velencei Köztársaság különösen nagyhatalmú auditorairól is szó esik. Jó ha tudjuk, hogy milyen történelmi gyökerei vannak szakmánknak!

Könyvajánló:

Roger Crowley: Kalmárköztársaság - Hogyan hozta létre és veszítette el tengeri hatalmát Velence

Talán meglepő, hogy egy történelmi témájú könyv ismertetésére vállalkozom a belső ellenőrzési témájú Kultúrsarokban, de egyfelől a rovat indításakor is az hangzott el, hogy tágan értelmezzük a belső ellenőrzési kapcsolódást, másfelől magam is meglepődtem e könyv olvasása során, hogy szakmánk tekintetében hol és milyen mélyen találhatunk gyökerekre.

Természetesen – címéhez híven – a könyv csak érintőlegesen érinti szakmánkat, de biztosíthatok mindenkit arról, hogy ettől függetlenül (vagy talán épp ezért?😊) lebilincselő olvasmány. A középkort és különösen annak a Földközi tengert érintő vonatkozásait jól ismerő író ezúttal jócskán a keresztes háborúk előtti időktől indítva bemutatja miként vált a Bizánci birodalom félhivatalos vazallusából magát Bizáncot is leigázó nagyhatalommá a Velencei Köztársaság. Különösen érdekes a negyedik kereszteshadjárat részletes leírása, ahol végül a Szentföldre induló sereget „eltérítve” előbb Zára (ma: Zadar) városa, majd maga Bizánc ellen vitte a kereszteseket a „transzportot” vállaló velencei flotta, hogy majd az utóbbit elfoglalva a 13. század elején megalakulhasson a rövid életű Latin Bizánci Császárság. (Külön történeti érdekesség, hogy ezt az „eltérítést” nem helyeslő pápa Bizánc ostroma miatt az egész keresztes sereget kiátkozta.)

Egy másik érdekesség, hogy részletesen megismerhetjük a „chioggia-i csetepaté” történetét és a magyar hadak abban játszott szerepét. Nem is volt ez olyan kicsi csetepaté, voltaképpen a velenceiek és a genovaiak vetélkedésének kicsúcsosodása volt ez sok hónapon keresztül a velencei lagúnákban lezajlott háború, ahol először a genovaiak vették ostrom alá Velencét, majd a hadiszerencse megfordulásával ők maguk lettek az ostromlottak Chioggia városában.

De térjünk át arra, hogy mi miatt kerülhetett be a könyv a Kultúrsarokba. Nem más, mint a „provveditore” intézménye miatt, akik a Velencei Köztársaság nagy hatalmú auditorjai voltak. Különleges (ugyanakkor a államtól kapott igen részletes) felhatalmazásuk alapján a Köztársaság  bármely intézményének és tisztviselőjének tevékenységét vizsgálhatták. És – „Kalmárköztársaság” lévén – volt is mit vizsgálni: nagyon precíz előírások voltak szintem mindenre: hogyan és mivel kell egy kereskedő hajót vagy katonai gályát felszerelni, mit tehet és mit nem tehet egy állami tisztviselő. És hát a szankciók sem a mai eszköztárból származtak: ha pl nem sikerült a tényállást kielégítően feltárni, akkor a provveditore-k akár el is hurcolhatták a – például a krétai gyarmaton szolgálatot teljesítő – tisztviselőt, hogy a velencei börtönben kínzással járjanak a nyitott kérdések végére.

De még egyszer: a könyv rendkívül érdekes olvasmány, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Gajdos Márton